Mivel mostanában zárult le az amerikai választási cirkusz, arra gondoltam, megnézhetnénk, hogyan kamatoztatták a fenti alapigazságot Obama elődei. Öveket bekötni kedves gyerekek, irány Amerika, 1953. Akkoriban az volt a nagy kérdés, ki fogja váltani Trumant. Este a népek ezzel találkoztak a film előtt:

Stílusában engem egy magyar bútoráruház “szerda, szerda, mínusz tíz százalék, mínusz tíz százalék” kezdetű tv-reklámjára emlékeztet. Szerintem inkább idegesítő, mint ötletes, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Donald és Bugs milyen kreatív módon verte a nácikat a mozikban már tíz évvel ezelőtt. Szóval Eisenhowerből nem ez a filmecske csinált elnököt. Utódja John F. Kennedy már igazán felejthetetlen dallal ve áldotta meg követőit:

Miután ellenségei a kampányidőszak elején eltették láb alól Kennedyt, Lyndon B. Johnsonnak már nem volt ideje előrukkolni egy ilyen remek dallal. Helyette egyszerűen megfenyegette a választókat:

“Szavazz rám, vagy a kislány úgy jár, mint Kennedy!” - Szerintem ez egy kifejezetten eltalált üzenet. Azért is vicces ez, mert Johnson lett az az elnök, aki kiszélesítette a vietnami konfliktust, ellentétben Kennedy eredeti elképzeléseivel. Pikáns adalék, hogy Johnson az egyetlen elnök, aki nem egy Bibliára esküdött fel, olyat ugyanis nem találtak az elnöki különgépen. Kennedy asztalán viszont volt egy misekönyv, így végül az használták fel.  Vajon mi lett volna, ha Kennedy nem tart magánál misekönyvet? A telefonkönyvre esketik fel?  Mindegy is, az amik engedtek a zsarolásnak, és 64-ben megválasztották ezt az öreg balfaszt elnöknek, akit négy évvel később Nixon követett. Neki volt pénze és ideje is egy remek nótára:

Amikor valaki azzal akarja megválasztani magát, hogy a neve alliterál valamivel az már eleve gyanús.  Nixonnak először a saját alelnökével gyűlt meg a baja. Kiderült ugyanis, hogy komoly kenőpénzeket fogadott el amikor Maryland kormányzója volt. A helyére az az ember került, aki majd ő helyére fog kerülni, amikor róla is megszellőztetnek dolgokat a sajtóban:  Gerald Ford. Ford csillaga akkor áldozott le, amikor már szavazás döntötte el, hogy az ő segge melegítse-e továbbra is az elnöki bőrfotelt vagy sem. Utána jött Carter, de az ő reklámjai is pocsékul sikerültek, ezekről kár is szót ejteni. Tulajdonképpen Nixon volt az utolsó amerikai elnök, aki saját dalocskával próbálta belopni magát választói szívébe.

Végezetül álljon itt minden idők legjobb választási reklámja, ami után már nem lehetett kétséges, hogy újraválasztják-e Reagant:

A Webstar nyitóoldalán egy videó fogadott. A felhőkből szálltam alá egy gyönyörű trópusi sziget felé. Körbesuhantam kis magasságban, és egyre közelebb hallottam ahogy a helyi, roppant vitális, 120 évig élő őslakosok verik a tamtamot. Éreztem, nemsokára nagy dolog fog történni velem. Egy asztal és két fotel között értem földet.

Egyszer csak a semmiből megjelent előttem Poligón Laura, a darabosan mozgó, lypsync és motion capture technológiákat távolról sem ismerő robotkurva. Azt mondta, ő lesz az én személyes, virtuális trénerem. 100 fölötti IQ-val rendelkező egyén lévén elgondolkodtam azon, hogy a személyes és a virtuális vajon mennyire zárja ki egymást, de nem volt idő elmélkedni, végig kellett nézni az egész promóciót.

Laura

Végül kiderült, hogy a szolgáltatás csak decemberben indul, de már most feliratkozhatok egy ingyenes “Basic” csomagra. Megtudhatom majd, mekkora a “vájtaliti indexem” és a “májnd páver” hányadosom. Laura aztán sajnálkozik az alacsony értékeken, elzavar úszni vagy meditálni, hogy jobb ember lehessen belőlem. Lássuk csak, melyik az a szervezet, ami teszteket töltet ki emberekkel, csinál nekik egy problémát, amire előtte nem is gondoltak, aztán némi zöld hasúért rögtön megadja rá a megoldást is?

Oké-oké, nem akarok kegyetlennek tűnni. A wellness ugyan egy rakás faszság, mégis: könnyen lehet, hogy akad valaki, akinek jót tesz. Van ilyen a homeopátiánál, a csakra-beállításnál vagy az egyházaknál is. De: a személyi edző nem attól működik, hogy személyi? És ha már prerenderelt edzőm van, nem lehetne, hogy ne kulcskockánként animálják szerencsétlent, hanem valahogy úgy, ahogy azt a kilencvenes évek közepe óta szokás? És ha beszél, nem lehetne, hogy normálisan mozogjon a szája? Akármelyik középiskolás geek megcsinálná egy közepes szopásért.

Emberek, tessék végre tudomásul venni, hogy a testalkat öröklött hajlam. Lehet rajta javítani sporttal és életszrű tevékenységekkel, de a wellnes, meg nutrisün index számolgatása nem az! Menjetek ki a hegyekbe, szálljatok lóra, de ne ilyen faszságokra pazaroljátok az időtöket. És egyetek rendes kaját, ne ilyen megerőszakolt magos fosokat!

Gondoljatok a macikra, amikor legközelebb boltban jártok!

Az eseményt lefilmezte MacKenzie bátyja, később felrakta az Internetre.  Íme:

Durva, mi? A történetnek azonban nincs vége…

Miután kiderült a testvéri gaztett, és a videó alatt elszaporodtak a negatív megjegyzések (”Elkényeztetett picsa,” stb.), MacKenzie nyilvánosan reagált az eseményekre:

Erre a videóra még többen ugrottak rá, mint az előzőre. Pozitív vélemény nem nagyon volt.

Eddigre a MacKenzie-videók elképesztő népszerűségre tettek szert. A Youtube-ra ezrével jöttek a gyűlölködő kommentek, melyek zömében a lány kilátásba helyezendő szenvedéseiről vagy a szülők inkompetenciájáról szóltak. Végül MacKenzie lett az elkényeztetett ribanc tipikus, autentikus példánya. Miután szülei vettek neki egy másik, kék Saabot, MacKenzie úgy döntött, a lehető leghamarabb meg kell szabadulnia a pirostól… A videó végén azonban egy fura link villan fel.

Bizony, a fél világ benyalta a Domino’s pizzérialánc vírusmarketingjét, melyet az utolsó videóval nyomatékosítanak, ahol egy szerencsés nő végül tényleg megkapta a Saabot $9.99-ért.

Mi ebből a tanulság? Attól hogy valami fent van a jutúbon, és nagyon remeg a kamera még egyáltalán nem biztos, hogy amatőrök műve. Könnyen lehet, hogy pusztán a videó megnézésével belesétálunk egy étteremlánc reklámkelepcéjébe. A végén talán még pizzát is eszünk, és akkor csak a bifidusz esszenzisz menthet meg minket a kínzó pukiktól. Amúgy én nem nevezném ezt jó reklámnak, mivel sokan becsapva érezték magukat, egy ismert étteremláncnál pedig a legfontosabb a bizalom.